A rendszeres rasszizmus valóságos. A 13. egy fontos dokumentumfilm, amely bemutatja és tényeket közöl a létezéséről. Előfeltétele az amerikai alkotmány 13. módosítására összpontosít. A 13. módosítás kimondja: "Sem rabszolgaság, sem kényszerszolgaság nem létezik az Egyesült Államokban vagy bármely, a joghatóságuk alá tartozó helyen, kivéve olyan büntetésként, amely olyan bûncselekmény miatt van, amelyben a felet szabályszerûen elítélték."
A 13. módosítást a polgárháború végén, 1865-ben hozták létre, de a kulcsfontosságú terület, amelyet kihasználtak, az, hogy egy személy elveszítheti ezeket a szabadságjogokat, ha bűncselekmény miatt elítélik. 13. összefüggésben áll azzal, hogy a polgárháború után az amerikai börtönrendszerek a rabszolgaságot felváltó szabad munkaerő gazdasági kínálatává váltak.
13. tényeket mutat be a rendszerszintű rasszizmusról az amerikai társadalmi igazságosság és börtönrendszerben. Arra kéri a nézőket, hogy nézzék meg a faji kapcsolatok történetét Amerikában, hogy megértsék, miért van még mindig a rendszerszintű rasszizmus beágyazva a kormányzati és vállalati politikákba és törvényekbe. A 13. a Black Lives Matter mozgalomra is rávilágít. Kiemeli a tiltakozás történetét a polgárjogi mozgalommal kapcsolatban a 60-as években, és azt, hogy hogyan fejlődött napjainkban a Black Lives Matter mozgalommá.
Ez a dokumentumfilm azt akarja mondani, hogy ezek a múltbeli és jelenkori mozgalmak lényegében ugyanazokért a dolgokért küzdenek. Küzdenek az emberi méltóságért, az egyenlőségért, és azért, hogy olyan életet élhessenek, ami nem mindig áll közel a halálhoz. A 13. 2016-ban készült, de hátborzongatóan tükrözi azokat a történéseket és tiltakozásokat, amelyeknek George Floyd halála óta lehetünk tanúi. Kemény igazságot mutat be, amelyet el kell fogadnunk ahhoz, hogy kollektív társadalomként haladjunk előre. Az igazság az, hogy valójában semmi sem változott.
Igazgató Ava DuVernay
Ava DuVernay, a 13. rendezője vitathatatlanul ezeknek az időknek a mesemondója. 13. előtt ő irányította a Selmát, amely a Martin Luther King Jr. által vezetett 1965-ös Selma szavazati jogokról szóló felvonulásáról szólt. Van pár párhuzam a mai tiltakozásokkal is.
DuVernay eddigi legkeményebb és legprovokatívabb munkája az Amikor meglátnak minket című minisorozat. Ez egy krimitragédia-sorozat, amely a 'Central Park 5' valós eseményein alapul. Az igazságtalanság ezen igaz történetén keresztül kemény kérdéseket tesz fel az igazságszolgáltatási rendszerről, és arról, hogy az igazságot szolgáltat-e egyáltalán. A When They See Us egy kemény óra, mert ez egy olyan történet, ami valóban megtörtént, de a 13.-hoz hasonlóan fontos óra a mai rendszerszintű rasszizmus megértéséhez.
Munkája a rendőrségi brutalitás, a társadalmi igazságszolgáltatás rendszerében előforduló rasszizmus és a faji profilalkotás témáival foglalkozik. DuVernay munkáját a kaliforniai Lynwoodban nevelkedett gyermekkora befolyásolta, ahol több mint tisztességes arányban volt rendőri tevékenység és brutalitás, valamint zavargások és tiltakozások.
A CBS-nek adott interjújában DuVernay elmondta, hogy a nyári vakáció alatt apja gyermekkori otthonába utazik, amely nem messze volt Selmától, Alabama államtól. Azt mondta, hogy ez befolyásolta a Selma elkészítését, és azt a tényt, hogy az apja szemtanúja volt a meneteknek.
A 13. a jelenlegi idők kommentárja, és megmutatja, min kell változtatni ahhoz, hogy előre tudjunk lépni. Ezenkívül nem cukrozza fel a tartalmát, és igyekszik tudatni a nézőkkel, hogy a változás nem lesz könnyű. Sok munkára és következetességre lesz szükség részünkről, hogy vezetőinket elszámoltatjuk, és ami még fontosabb, magunkat.
Kiterjedt tények és kutatások
A 13. sok történelmi tényt és statisztikát használt fel, hogy szemléletesen illusztrálja a lényeget. Ezenkívül nagy mennyiségű interjút mutatott be konzervatív és liberális politikusoktól, társadalmi aktivistáktól, politikai döntéshozóktól és ártatlan emberektől, akik börtönben töltöttek időt.
A dokumentumfilm tájékoztató jellegű megtekintést nyújt arról, hogy egy kapitalista gazdasági rendszer hogyan lehet kizsákmányoló a versengő természete, törvényei és politikája miatt. Nagyszerű munkát végez a fegyelem és büntetés apparátusának lebontásában Amerikában, amely a profitszerzéshez, a törvényhozáshoz és a fekete és barna közösségek rendfenntartásához kötődik.
Ez egy összetett rendszer, mint minden irányítási rendszer. De ezekkel az interjúkkal és a történelem konkrét eseményeinek kiemelésével segít világosabbá tenni a bonyolultságokat. Bemutatja az elnyomó rendszerek szándékait és a kizsákmányolt emberek körülményeit.
Elvihető
A 13. jelentőségét a George Floyd halálát követő jelenlegi tüntetések szempontjából nem lehet túlbecsülni. Tartalmának egyik része, amely kísérteties párhuzamot mutat a maival, Emmett Till halála. Emmett Till egy 14 éves afroamerikai fiú volt, akit 1955-ben lincseltek meg Mississippiben, mert megbántott egy fehér nőt egy élelmiszerboltban. Brutálisan meggyilkolták, gyilkosait pedig felmentették bűneik miatt. Országszerte felhívta a figyelmet a déli lincselés brutalitására, és a polgárjogi mozgalom egyik katalizátora lett.
Mindig meg kell várnunk egy brutális gyilkosságot vagy halált, hogy cselekedjünk? Jelenleg eszközeinken tüntetők tömegeit látjuk, akik az igazságosságért és az egyenlőségért vonulnak fel. Állandóan tettekre kell döbbentenünk, hogy megállítsuk az időt, és időt adjunk a reagálásra? Az idő eldönti, de önmagunk következetes nevelése és átképzése nélkül semmi sem változhat. A 13. felhívás önmagunk újrahumanizálására, újragondolására, kik is vagyunk népként és társadalomként. Ha valóban hiszünk abban, hogy minden élet számít, akkor el fogjuk hinni, hogy a fekete életek számítanak.
