Mi kell ahhoz, hogy egy színész Oscar-díjas előadást varázsoljon? Mint kiderült, a minőség sokkal többet számít, mint a mennyiség – a mozgóképben megjelenő teljes idő szempontjából. Legalábbis erre lehet következtetni Anthony Hopkins brit színész első Oscar-díjából, Dr. Hannibal Lecter alakításáért az 1991-es Jonathan Demme horrorklasszikusban, A bárányok csendjében.
A Thomas Harris 1988-as azonos című regényéből adaptált film teljes futásideje egy óra, 58 perc és 31 másodperc volt. Annak ellenére, hogy Hopkins a történet fő ellenfele, a film teljes képernyős ideje mindössze 24 perc 52 másodperc volt – ami a teljes film 21%-ának felel meg, beleértve a körülbelül négy percet, 48 másodpercet is.
Hopkins 1992-es Oscar-diadala volt az első az összesen hat jelölés közül, bár csak a legutóbbi Oscar-díjátadón sikerült megszereznie második győzelmét.
Hopkinshoz fordult
A Rotten Tomatoes szerint A bárányok csendje „Clarice Starlingot (Jodie Foster), az FBI képzési akadémiájának kiváló tanulóját követi. Jack Crawford (Scott Glenn) - [az Iroda Viselkedéstudományi Osztályának vezetője] - azt akarja, hogy Clarice interjút készítsen Dr. Hannibal Lecterrel, a briliáns pszichiáterrel, aki egyben erőszakos pszichopata is, aki különféle gyilkosságok és kannibalizmus miatt tölti az életet rácsok mögött. Crawford úgy véli, hogy Lecter rálátása lehet egy esetre, és Starling vonzó fiatal nőként csak a csali lehet, hogy kihúzza őt.'
Demme-t befektették abba, hogy a legendás Sean Connery játssza Hannibal szerepét. Connery a közelmúltban maga is Oscar-díjat nyert – a The Untouchables című filmben nyújtott mellékszerepéért. A James Bond-színész azonban visszautasította a rendezőt, és kénytelen volt Hopkinshoz fordulni, aki több mint egy évtizeddel korábban Dr. Treves-ként nyűgözte le az Elefántemberben.
A közelmúltban, a társsztárjával, Jodie Fosterrel való találkozás során Hopkins elárulta, hogy eredetileg elutasította a szerepet. Ez azután történt, hogy az ügynöke azt mondta neki, hogy küld neki egy forgatókönyvet A bárányok csendje címmel. A színész elmondása szerint az első benyomása az volt, hogy ez egy gyerekmese.
Szenvedélyesen vágytam a szerepre
Nem telt el azonban túl sokáig, mire a walesi színész tudta, hogy szenvedélyesen el akarja játszani a szerepet. Annyit elárult a Fosterrel folytatott videobeszélgetésben, amely a Variety magazin számára készült. Elmondása szerint ez volt a legjobb rész, amit valaha olvasott. "1989-ben Londonban voltam, és az M. Butterfly című darabot játszottam" - magyarázta Hopkins.
"Forró nyári délután volt, megérkezett a forgatókönyv, és elkezdtem olvasni. 10 oldal után felhívtam az ügynökömet. Azt mondtam: "Valós ajánlat? Szeretném tudni. Ez a a legjobb rész, amit valaha olvastam.” Az események fordulata oda vezetett, hogy leült vacsorázni Demme-vel, ami után a szerep már csak a táskában volt.
"Elolvastam a forgatókönyv többi részét, és Jonathan átjött egy szombat délután, és vacsoráztunk" - folytatta. – És azt mondtam: „Ez tényleg igaz? És azt mondta: "Igen." Azt mondtam: 'Rendben'. Olyan csodálatos srác volt, akivel dolgozhattam. Nem hittem el a szerencsémnek, és féltem beszélni veled. Azt gondoltam: "Most nyert Oscart [A vádlott című filmért 1989-ben]!"
Elsöprő első benyomás
Hopkins elmondta Fosternek, hogy az egyetlen másik rész, amely ennyire elsöprő első benyomást tett rá, Florian Zeller Az apa című filmje volt 2019-ben. Talán nem meglepő, hogy ez volt az egyetlen másik szerep, amely végül Oscar-díjat kapott.
"Két forgatókönyv volt azonnali hatással rám. Az egyik a Bárányok csendje volt, a másik pedig az Atya" - mondta. "Annyira világosan meg volt írva. Nem kellett semmiféle kutatást végeznem. Könnyen bele tudtam esni. Olyan gusztustalanul hangzik, de most már nagyon tudatosította bennem, hogy milyen értékes az élet, és hogyan zárjuk magunkat valamibe. titokzatos."
A bárányok csendjéhez hasonlóan az Atya is egy újabb pszichológiai thriller volt. Az 1991-es klasszikustól eltérően azonban Hopkinsnak még több kemény yardot kellett megtennie a képernyőn eltöltött teljes idő tekintetében.
Zeller filmje összesen 96 perc 57 másodpercig fut. Ebből 65 perc 14 másodpercben szerepelt a képernyőn. Ez gyakorlatilag a teljes futási idő legalább 67%-át teszi ki, beleértve a három perc és 46 másodpercnyi kreditet. Ennek ellenére Hopkins már bebizonyította, hogy nincs szüksége annyi időre, hogy Oscar-díjra méltó teljesítményt nyújtson.
