Nick Cannon a közelmúltban sokat szerepelt a hírekben, igaz, inkább személyes, mint karrier okokból. Az illusztris tévés személyiség hetedik gyermekének múlt hónapban történő érkezése azt jelentette, hogy 2020 decembere óta négy gyermeke született.
A családi drámáktól távol, Cannon folytatta már eddig is sikeres showbiznisz-karrierjét. A San Diego-i születésű művész jelenleg a Fox reality énekverseny-műsorának, a The Masked Singernek a műsorvezetőjeként dolgozik. Emellett a Nick Cannon Mornings műsorvezetője, egy reggeli rádióműsor a Los Angeles-i Power 106 rádióállomáson.
Amerika egyik vezető TV-műsorvezetője
A sikeres műsorok, például az America's Got Talent és a Wild 'N' Out házigazdáinak köszönhetően Cannon mára Amerika egyik vezető TV-műsorvezetőjévé nőtte ki magát. Azonban mindezek előtt álmai voltak arról, hogy színészként szerepeljen a filmvásznon, és a múltban végzett munkája sem túl kopott ebben az arénában.
Cannon első fellépése jelentős volt. Még tinédzserként közönségbemelegítőként és íróként dolgozott a Nickelodeon híres szkeccses vígjátéksorozatában, a All Thatben, amelyet a '90-es években kezdtek sugározni. Az 5. évadban csatlakozott a szereplőgárdához, és a sorozat különböző szerepeiben összesen 33 epizódban szerepelt.
A Complexnek adott 2014-es újraegyesülési interjú során Cannon újraélte a műsorban töltött idejét.
"Mindenki szuper volt, mert fiatalok voltunk" - emlékezett vissza. "Olyan volt, mint az iskola. Alig vártuk a pénteki felvételi napot, mert akkor jöttek a zenei fellépések, és láthattuk, akibe akkoriban szerelmes voltunk, legyen az a Destiny's Child vagy valaki más.. Próbáltunk kiabálni a TLC-n."
Utolsó fellépése a show-ban 2000-ben történt, bár később a The Nick Cannon Show főszereplője, írója és ügyvezető producere volt, amely az All That mellékterméke volt. Még 2000-ben Cannon feltűnt első filmjében, viszonylag kisebb szerepben a Whatever It Takes című tini-vígjátékban Shane West, Marla Sokoloff, Jodi Lyn O'Keeffe és James Franco főszereplésével.
Katasztrofális kritikus és kereskedelmi kudarc
A Whatever It Takes katasztrofális kritikai és kereskedelmi kudarcot szenvedett. Két évtizeddel később a film – amelyet „egy újabb roppant tini-bopper romantikus filmként írnak le közhelyes poénokkal és fáradt cselekményekkel” – még mindig csekély 16%-os arányt jelent a Rotten Tomatoes-on. A 32 millió dolláros költségvetés mellett csak 9 millió dollárt sikerült elérni a pénztáraknál.
Next up for Cannon egy újabb részszerep volt, csak ezúttal maga a produkció volt akkora, mint ahogy jönnek. A 2002-es, 140 millió dolláros költségvetésű Men In Black II-ben egy boncoló ügynököt alakított. A Barry Sonnenfeld-film nem igazán érte el 1997-es elődjének kereskedelmi magasságait, de ennek ellenére 441,8 millió dollárt sikerült összegyűjtenie a színházi vetítésekből világszerte.
Cannon első főszerepét ugyanabban az évben kapta, amikor az egyetemi dobost, Devon Milest alakította Charles Stone III. Drumline című, nagyra nőtt zenés drámájában. A híres filmkritikus, Roger Ebert méltatta a képet a honlapján, és ezt írta: „A [Drumline] szórakoztató azért, amit csinál, és csodálatra méltó azért, amit nem csinál… Amit nem csinál, az az, hogy újrahasznosítja az összes megunt régi közhelyet, a harlemi kölyök valahogy rosszabb és feketébb, mint a többiek, és összeütközéseket vált ki."
A Drumline lenyűgöző, 37,8 millió dolláros nyereséget szántott vissza a 20 millió dolláros költségvetésen felül, amelyet a Fox 2000 Pictures fektetett be a gyártásba.
A karrier még mindig virágzott
Cannon színészi karrierje még virágzott, de repült. A Drumline-ban végzett munkáját egy másik főszereppel követte, ezúttal a Troy Beyer vígjátékban, a Love Don't Cost A Thing-ben Christina Milan oldalán. Erről a filmről kevés a költségvetési információ, de 21 millió dollárt keresett a pénztáraknál.
2004-ben Cannon hangszerepet játszott Peter Hewitt rendező Garfield: The Movie című animációs vígjátékában. Egy másik hatalmas kereskedelmi siker, amelyen a mára legmenőbb színész szerepelt, Garfield 203,2 millió dollárt hozott, ami több mint 150 millió dollár nyereség az 50 millió dolláros költségvetésből.
A Cannon vonat tovább gurult. Ugyanebben az évben élvezte a Shall We Dance? című romantikus vígjáték-drámát Richard Gere és Jennifer Lopez főszereplésével. A Peter Chesolm által rendezett kép 120,1 millió dollár nyereséget hozott.
Cannon már kezdett a televíziózás felé vonzódni, de a 2000-es években tovább dolgozott filmgyártásban. Több képernyő- és hangszerepben is feltűnt, kicsiben és nagyban is, köztük a Roll Bounce (7,5 millió dolláros nyereség), az Underclassman (19,3 millió dolláros veszteség), a Monster House (67 millió dolláros nyereség) és a Goal II: Living The Dream (25 millió dolláros nyereség) szerepében.
A most 40 éves Cannon azóta több tucat másik filmben is szerepelt. Ezek többsége azonban vagy televíziós film, különleges vetítés vagy egyenesen DVD-kiadás volt. Ennek ellenére egyik sem tudta meghaladni azt a 300 millió dolláros profitot, amelyet a Men In Black II 2002-ben felhalmozott.
