1997. május 10-én egy meglehetősen új hálózaton, a WB-n (mindenki emlékszik erre, igen?) egy sorozat, amely a középiskolai drámákat, a természetfeletti elemeket vámpírokkal, vérfarkasokkal, mindenféle kísérteties googly-val és a a felnőtté válás fájdalmai, premierje az említett hálózat viszonylag kis megtekintési helyén.
Az 1992-es, azonos című film eseményeiből kiindulva a viszonylag homályos műsor hét éven át és egy másik hálózatba költözik, majd számtalan összefüggő regényt, képregényt, és még a videojátékok is, valamint felhívják magukra a figyelmet a tudományos körökben a különböző tanulmányi tudományágakban.
Most, a jelenlegi klímát tekintve, minden eddiginél fontosabb, hogy megtartsuk komfortzónánkat. Egy pontig. Most még jobban, mint valaha, jó – egyesek egészségesnek mondanák – visszatérni olyan dolgokhoz, amelyektől újra józannak érezzük magunkat. És hála a streaming szolgáltatásoknak, sokan közületek a régi kedvencek újranézésében veszik ezt, és mi, akik régen néztük a Buffyt, megvizsgáljuk, miért jó ötlet visszamenni.
Gyere be. A víz nagyszerű.
A műsor esztétikája
Amint korábban említettük, a bemutatót 1997-ben mutatták be, majd 2003-ban ért véget, így a 90-es évek végén/év elején felnövő nézők jóllaktak az akkori időszak ruházati választásaival, párbeszédeivel és díszleteivel. Az a gyönyörű főutca, a Bronz, a sok temető. Valami olyasmit, amit a legtöbb néző valószínűleg magától értetődőnek vett, és most új szemmel rághatja az egészet. Az egyik jelenet egy sötét és nyirkos kriptában játszódik, a másik pedig UCSunnydale napsütötte folyosóin. Igazi öröm látni, ahogy a műsor az évek múlásával növekszik és változik, és maga a műsor is meglepően jól öregedett, még most, 2020-ban is, ami még jobbá teszi a nézői élményt.
A karakterek és az írás
És most jöjjön a legtöbb megrögzött Buffy-rajongó kedvenc része: az írás és a karaktermunka. A sorozat készítője, Joss Whedon a legmagasabb szintű szószövegmester, és különösen most, mivel nagyobb dolgokba kezdett, mint például a Bosszúállók rendezése, jó értékelni, honnan indult.
A műsor bemutatott minket Marti Noxon régóta működő ügyvezető producerrel és forgatókönyvíróval is, aki a műsoron belül saját epizódokat rendezett, majd a műsor végén folytatta saját projektjeit, például a rendezést. A Fright Night 2011-es remake-je, és a 2018-as Sharp Objects kreatív ereje volt.
Lényeg, hogy mindenki frappáns párbeszédeket és szellemes egysorosokat kapott a kamera mögött álló kreatívok és az előtte álló színészek miatt. A nézők minden alkalommal el vannak kényeztetve, amikor beleélik magukat az újranézésbe olyan okos írással, amelyet olyan karakterek írnak, akiket láthatnak felnőni és fejlődni az évszakok során. Először láthatják, hogyan változnak, fejlődnek és élik át az életet – halált, drámát, kapcsolatokat –, és ez már önmagában is nagyon megéri.
Sunnaydale
Rendben, lássuk a valóságot: Sunnydale határozottan a show sztárja, és senki sem mondhat mást. Whedon világépítése közvetlenül a Hellmouth tetején ülő kaliforniai városban kezdődik és ér véget. A Said Hellmouth közvetlenül az akkori középiskolai könyvtár tetején játszódik, ahol Rupert Giles könyvtárosként és Buffy Summer's Watcherként elnökölt a sorozat első három évében. A természetfeletti bővelkedik. A tanulókat megszállják a hiénák, és láthatatlanná válnak, ha túl sokáig figyelmen kívül hagyják őket. Az úszócsapat nagyon pikkelyessé válhat. És a helyettesítő tanárod lehet egy imádkozó sáska.
Ne feledkezzünk meg a város többi részéről sem. The Magic Shop – Giles másik munkahelye a későbbi szezonokban. Az eszpresszó pumpa. A fent említett bronz. Sok szép, megfizethető ház. És ne felejtsük el, számos temető közül néhányat a gyilkosok és vámpírok számára, hogy kikapcsolódásra, valamint tüskékkel és ütésekkel kereskedjenek.
Látod, a sorozat sztárja, ugye?
