Kevesebb olyan karrier van a világon, amely jövedelmezőbb, mint a színészet. Azok számára, akik betörnek Hollywoodba és az ügynökök és producerek rendszeres kikötőjévé válnak, gyakorlatilag anyagi biztonságot garantálnak maguknak és családjuknak. Azonban, mint minden másban, itt is vannak olyanok, akik kivételnek bizonyulnak a szabály alól. Nicolas Cage, Curtis '50 Cent' Jackson és John Malkovich néhány példa azokra a színészekre, akik csak azért lettek piszkosul gazdagok, hogy később vagyonukat elveszítsék.
Egy másik nagy név, aki ugyanebbe a kategóriába tartozik, Randy Quaid, aki a hollywoodi hírnév csúcsára emelkedett különféle hatalmas produkciókban, mint például a Home on the Range, A Streetcar Named Desire és az életrajzi minisorozat. Elvisnek hívták, amit 2005-ben sugárzott a CBS. Útközben kétségtelenül szép fizetést kapott a munkájáért. Mégis ma Quaid vagyona aggasztó szintre zuhant. Szóval hogyan bontakozott ki a színész rongyos gazdagsága?
Karrierjének költői kezdete
Quaid pályafutása meglehetősen költői kezdetét élte meg. Miközben a 70-es évek elején a Houstoni Egyetemen drámát tanult, oktatója meghallgatásra küldte a neves író és rendező Peter Bogdanovich drámafilmje, az Utolsó képbemutató című filmhez. Sikeres volt, és ez a kép egy hosszú és gazdag karrier indítópultjává vált.
A The Last Picture Show 1971-ben jelent meg. A következő évben Quaid még egy Bogdanovich filmben szerepelt, Hosquith professzorként a Mi újság, doki? című romantikus vígjátékban. Ők ketten az 1974-es Paper Moonban ismét partnerek lesznek. Előtte azonban Quaid egy másik filmben is szerepelt, amely komoly elismerést váltott ki számára.
Larry Meadows szerepéért Hal Ashby Az utolsó részletben Quaid Golden Globe-, Oscar- és BAFTA-jelölést kapott a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában Jack Nicholson mellett nyújtott kiváló alakításáért. A '70-es és '80-as években Quaid folyamatosan színészi állásokat szerzett, mivel olyan neves nevekkel dolgozott együtt, mint Marlon Brando és Robert Duvall. A 80-as évek végén is élvezte a Saturday Night Live-on.
Gyenge utánzat
Az 1984-es ABC televíziós filmben, az A Streetcar Named Desire-ben Quaid alakította Harold Mitchell-t, a főszereplő Blanche DuBois szerelmi érdeklődését (akit Ann-Margaret alakít). Emiatt elnyerte első Primetime Emmy-díjra jelölését, mint Kiváló férfi mellékszereplő minisorozatban vagy filmben.
Három évvel később ismét jelölték ugyanerre a díjra, ezúttal Lyndon B. Johnson elnök alakításáért az NBC LBJ: The Early Years című filmjében. Bár egyik alkalommal sem sikerült Emmy-díjat nyernie, Johnson elnököt alakító munkája elnyerte első – és egyetlen – Golden Globe-díját, a legjobb színésznek járó minisorozat vagy televíziós film kategóriában 1988-ban.
Quaid egyik legemlékezetesebb szerepe a mai napig az, hogy megtorolja Eddie Johnson unokatestvért a National Lampoon Magazin Vacation Film sorozatában.1983-tól kezdődően négy különböző filmben játszotta ezt a szerepet, és 2003-ban csúcsosodott ki, amikor a Christmas Vacation 2 első és középpontja volt.
Míg az előző részeket (és a bennük való szereplést) általában jól fogadták, a Karácsonyi vakáció 2-t széles körben rossz utánzatnak tekintették. Az IMDb egyik kritikája részben így szólt: "A film minden szinten egy vonatbaleset, és soha nem lett volna szabad elkészítenie. Randy Quaid unokatestvérét, Eddie-t ábrázoló karikatúrája a korábbi Eddie unokatestvér szerepében. Továbbá az Eddie karakter nem elég érdekes egy egész filmhez."
A törvény rossz oldala
Quaid karrierjének csúcsa vitathatatlanul 2005-ben érkezett el. Két nagy produkcióban szerepelt: Tom Parker ezredesként a CBS minisorozatban, amely a rock 'n' roll legendájának, Elvis Presleynek az életét dolgozta fel, valamint az elismert filmben. Ang Lee neo-western film, a Brokeback Mountain. Ez a két szerep összesen öt fő díjra jelölték, és a legjobb minisorozat-színésznek járó Satellite Award-ot vitte haza.
Egy évvel később azonban beperelte a Brokeback Mountain producereit. Azt állította, hogy becsapták azzal, hogy csökkentette a javadalmazási igényeit, mivel a film alacsony költségvetésű produkció, és nem garantált, hogy érdemi haszonnal jár. A film természetesen abban az évben az egyik legsikeresebb filmnek bizonyult, hiszen bő 178 millió dollárt hozott a pénztáraknál, körülbelül 14 millió dolláros költségvetésből.
Quaid nem sokkal később feladta a keresetet, de ez talán jelezte a pénzproblémákat, amelyek kezdtek gyötörni. 2009-ben és 2010-ben a színész és felesége a törvény rossz oldalán találták magukat, ugyanis több alkalommal is vádat emeltek ellenük csalás és betörés miatt. Jogi gondjaik súlyosbodásával 2013-ban Kanadába költöztek, ahol felesége állampolgárságot kapott. Quaid viszont még állandó lakos státuszt sem kapott.
A színész azóta oda-vissza harcba keveredett mind az amerikai, mind a kanadai kormánnyal, és egy ponton még úgy tűnt, mintha deportálnák. Nem meglepő módon Quaid munkája is kevéssé vált, és az elmúlt évtizedben csak egy filmben szerepelt.
A munkahelyek hiánya, valamint a felgyülemlett jogi problémái komolyan megviselték a nettó vagyonát. A több mint négy évtizedet átívelő történeti karrier ellenére Quaid jelenlegi személyes értéke a becslések szerint negatív, körülbelül 1 millió dollár mínuszban van.
