Stanley Kubricknak érdekes módja volt a filmkészítésnek, ez egyértelmű.
A filmjeit a mai napig elemzik, kollégái pedig még mindig arról beszélnek, milyen nehéz volt vele dolgozni. Úgy tűnt, Kubrick legtöbbször azt csinálja, ami a legjobb kreatív képzelőerejének, és ha meg kellett vásárolnia egy dal jogait egy jelenethez, hajlandó volt megtenni ezt. Még akkor is, ha valójában soha nem fizette ki a pénzt.
Malcolm McDowell, aki Alex DeLarge-ot alakította az A Clockwork Orange-ban, a teljes története arról szól, hogy Kubrick miért vásárolta meg az "Ének az esőben" jogait 10 000 dollárért, és a vásárlás körüli vitákról.
Kubrick az „Ének az esőben” jogait kereste egy rögtönzött jelenethez
Sok furcsa dolog történik az Egy óramű narancsban, de az a jelenet, amikor Alex és emberei betörnek az író házába, és megtámadják őt és feleségét, az egyik legzavaróbb jelenet Hollywoodban.
Az ehhez hasonló jelenetek segítettek a filmet a 2. helyre helyezni az Entertainment Weekly által minden idők 25 legvitatottabb filmje között.
Kubrick állítólag négy napot töltött azzal, hogy azon a helyszínen kísérletezzen, amely szerinte túlságosan "hagyományos". Ezért Kubrick azt javasolta, hogy McDowell táncoljon és énekeljen a jelenetben, szembeállítva az erőszakot. Az első dal, ami McDowellnek eszébe jutott, a "Singing in the Rain" volt.
McDowell az A Clockwork Orange 40. évfordulós Blu-ray kiadásában mesélte el a történetet.
"Ahogy írták, a banda bejut a házba, lerúgja az öreget a lépcsőn, és kidobja az ablakon az üveg piát" - mondta McDowell. "Annyira béna. Négy napon keresztül próbáltuk kitalálni ezt a jelenetet. Minden nap egy teherautó érkezett meg a Harrod's-tól új bútorokkal a díszlethez, mintha ez inspirálna minket. Az ötödik napon már kezdtem unatkozni. Stanley azt mondta: 'Tudsz táncolni?'
"A Singin' in the Rain-t azért rögtönöztem, mert ez volt az egyetlen dal, aminek nagyjából tudtam a szövegének felét – és mert ez a filmtörténelem legeuforikusabb dala. Stanley azt mondta: „Nagyszerű”. Beültünk a kocsijába, és 10 000 dollárért megvásároltuk a dal használati jogát. Szürreális helyre vitte a dolgokat."
A klasszikus musical, a Singing in the Rain rajongói, amelyben Gene Kelly énekelte a címadó d alt, valószínűleg nem örültek annak, hogy az egyik leghíresebb d alt egy nemi erőszak jelenetében játsszák.
"Ami minket illet, ez egy fekete vígjáték volt. Amikor megjelent, mérges voltam, a közönség nem értette a humort" - folytatta McDowell.
Gene Kelly nem volt elégedett
Évekkel később McDowell egy hollywoodi bulin találkozott Kelly-vel, ahol az idősebb színész teljesen elnyomta. McDowell úgy gondolta, hogy ez azért van, mert Kellynek nem tetszett a dal, de egészen más oka volt annak, hogy Kelly hátat fordít McDowellnek.
"Néhány évvel később, az első hollywoodi utam alkalmával megismerkedtem Gene Kelly-vel – akit a zárórészben a Singin' in the Rain eredeti verzióját hallani énekelni" - mondta McDowell. "Hátat fordított nekem. Azt hiszem, egyáltalán nem örült ennek a filmnek."
Az Entertainment Weeklynek adott későbbi interjújában McDowell elmagyarázta, miért ütötte el Kelly. Kiderült, semmi köze hozzá. Kellyt főleg az bosszantotta, hogy Kubrick valójában nem fizetett a dal jogaiért.
"Amikor egy évvel később kijöttem Hollywoodba, teljesen kivágott [amikor találkoztunk egy partin]" - mondta McDowell. "Az özvegye azonban beszélt erről az Akadémián, azt hiszem, talán három éve, amikor a 40. évfordulója volt. Nagyon édes volt, és utána odajött hozzám, és azt mondta: "Malcolm, csak azért, hogy tudd, Gene nem haragudott rád, hanem Stanley-re… mert soha nem fizetett neki.'"
Annak ellenére, hogy Kubrick többször is megígérte Kellynek a pénzt, láthatóan soha nem váltotta be az ígéreteit. McDowell most már tud nevetni rajta. Szerinte Kubrick megtévesztése az olcsóságából és az arroganciájából fakad.
"Ó, igen. Olcsó volt. És persze ordítottam a röhögéstől. Persze soha nem fizetett neki. Úgy gondolta, elég, hogy "Stanley Kubrick" fogja használni a d alt. Ez az, amit gondolta."
Nem meglepő, hogy Kubrick ebben a helyzetben újabb ellenséget szerzett Hollywoodban. Ritkán voltak barátai a szakmában, mert azt csinált, amit akart. Majdnem olyan, mintha alagútban, esetleg labirintusban látna.
