Shelley Alexis Duvall ma 71 éves, de valószínűleg még mindig a klasszikus Stanley Kubrick horrorfilmben, a The Shining-ben nyújtott ikonikus alakításáról ismert 1980-ból. Duvall alig töltötte be a 30. életévét, amikor elkezdett dolgozni azon a szerepen, világhírnevet szerezne neki.
Sajnos ez egy olyan szerep is volt, amely akkoriban és az azt követő években is hatalmas kínt okozott neki.
Újra fellángolt erőszakos tendenciák
A filmben Wendy Torrance-t alakította, Jack Torrance (Jack Nicholson) feleségét és Dan Torrance (Danny Lloyd) anyját. Jack küzdő író és gyógyuló alkoholista volt, aki egy korábban kísérteties szálloda téli gondnokaként kapott állást. A család The Overlook Hotelben való tartózkodása aztán felbomlott, amikor a rejtett szellemek a létesítményben újra felélesztették Jack erőszakos hajlamát Wendy és fiuk iránt, bár sokkal baljósabb és halálosabb módon.
Duvall már egy évtizednyi tapasztalattal rendelkezett nagyvásznú színészként, amikor fellépett a The Shiningben; addigra hét filmben és több tévéműsorban szerepelt. Mindazonáltal egy meglehetősen ismeretlen kihívással találta szemben magát: Kubrick perfekcionista volt, akinek állítólag nem okozott gondot a színészeit még a határaikon túl is kitolni, hogy a legjobbat hozza ki belőlük.
A New York-i születésű rendező a főfotózás során módszeres modoráról volt ismert, és gyakran több tucat felvételt igényelt, mielőtt elégedett lett volna egy jelenettel. Duvall szembesült ezzel a kérlelhetetlenséggel, és ez majdnem megtörte. Állítólag 127 alkalommal kellett megismételnie a film ikonikus baseballütő-jelenetét, mielőtt Kubrick elégedett lett volna az eredménnyel.
Változtattak rajta
Ennek a feladatnak az ismétlődő jellege, valamint az a tény, hogy maga a történet tartalma meglehetősen sötét volt, végül jelentős terhet róna a színésznőre. Mindezt a The Hollywood Reporternek adott nemrégiben adott interjújában mesélte el. "Kubrick nem nyomtat semmit legalább a 35. felvételig" - magyarázta Duvall. "Harmincöt felvétel, futás, sírás és kisfiú cipelése, nehéz lesz. És teljes teljesítmény az első próbától kezdve. Ez nehéz."
Tisztázta, hogy nincs személyes haragja Kubrickra, és megértette, hogy egy fontos munka része. "Megvan benne ez a sorozat. Ez határozottan megvan" - mondta. "[De] nem, nagyon meleg és barátságos volt velem. Sok időt töltött Jackkel és velem. Csak le akart ülni és órákon át beszélgetni, amíg a legénység vár. A legénység pedig azt mondta: "Stanley, körülbelül 60 ember vár ránk." De ez nagyon fontos munka volt."
Anjelica Huston, Duvall hosszú távú barátja, aki egyben Nicholson barátnője is volt a The Shining forgatása során, megvan a maga véleménye a dolgokról. "Az az érzésem, minden bizonnyal annak idején, amit Jack mondott, hogy Shelley nehezen tudja kezelni a darab érzelmi tartalmát" - idézték ugyanabban a Hollywood Reporter történetben.
"És ők [Kubrick és Nicholson] nem tűntek annyira szimpatikusnak. Kicsit olyan volt, mintha a fiúk összeálltak volna. Lehet, hogy teljesen félreértelmeztem a helyzetet, de én Csak éreztem. És amikor megláttam azokban a napokban, általában egy kicsit megkínzottnak, megrázottnak tűnt. Nem hiszem, hogy valaki különösebben vigyázott volna rá."
Vegyes fogadtatással találkoztam
Annak ellenére, hogy mindent el kellett viselnie, hogy életre keltse Wendy Torrance-t, Duvall Wendy szerepét a Ragyogásban eredetileg vegyes – időnként elítélő – fogadtatásban részesítette. 1980-ban a legrosszabb színésznő kategóriájába jelölték az első Golden Raspberry Awards-on (az abban az évben a legközépszerűbbnek tartott művészek és alkotások számára fenntartott paródia díjátadó).
Az idő elteltével és az utólagos visszatekintéssel azonban Duvall munkája az évek múlásával egyre jobban felértékelődött. A családon belüli erőszak kérdéseinek lassú, de folyamatos felvillantása a modern időkben is szerepet játszhatott abban, hogy a közönség sokkal jobban értékelte előadását.
Bilge Ebiri filmjének 2019-es kritikája a Vulture című filmről így szólt: „A színház első sorából Duvall hatalmas szemébe pillantva azon kaptam magam, hogy egy nagyon megrendítő félelem gyötör. Nem a színésztől való félelem, vagy a hétköznapibb félelem attól, hogy egy b altával hadonászó mániákus üldözi az áldozatot. Inkább valami sokkal nyugtalanítóbb és ismerősebb volt: attól a feleségtől való félelem, aki férjét a legrosszabb körülmények között élte meg, és retteg attól, hogy újra megtapasztalja."
Azt is érdemes megjegyezni, hogy Kubrick – aki azóta szintén világszerte elismerést kapott a film rendezésében végzett munkájáért – maga is a legrosszabb rendező kategóriában kapott jelölést ugyanazon az 1980-as Golden Raspberry Awards-on.
